Ismét fellángolt az azeri–örmény konfliktus, ám ezúttal Törökország is nyíltan fújja a parazsat, nem titkolt módon a testvéri Azerbajdzsán mellett. Újra közelebb került a robbanáshoz Európa és Ázsia határvidékének puskaporos hordója.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Meglehetősen egyenlőtlennek látszanak az erőviszonyok az utóbbi hetekben eszkalálódó azeri–örmény konfliktusban. Az egyik oldalon Azerbajdzsán és közvetetten Törökország, a másikon az örmény lakosságú Arcah Köztársaság (a korábbi Hegyi-Karabah) és Örményország. Jereván nélkül Sztepanakert napjai meg lennének számlálva: a több mint tízmilliós Azerbajdzsán áll szemben a hárommilliós Örményországgal és a százötvenezres Arcahhal.
Népek bölcsője, sokak temetője
A konfliktus a szocializmus végnapjaiban kezdődött, a moszkvai függés lazulásával egy időben. 1988-ban gerillaharcok kezdődtek a Szovjet-Oroszország által 1921-ben az azerieknek juttatott egykori örmény provincia területén az anyaországgal való újraegyesülésért. Ez végül háborúvá fajult, amelyet lényegében az örmények nyertek meg. Ettől kezdve hidegháborús állapotok uralkodtak a senki által el nem ismert Hegyi-Karabah Köztársaság és az azt támogató Örményország, illetve Azerbajdzsán között. A határvidéki lakosság életét harminc éve keserítik meg változó intenzitású határvillongások és miniháborúk.
A helyzet változékonyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy egyik nap egy helyben lakó forrásunk úgy tájékoztatott minket, a fővárosban „egyelőre minden rendben”, bár feszült a légkör, és hamar komolyabbá válhat, egy másik ottani viszont már másnap azt mondta, hogy „ez teljes, totális háború, semmi más”. A halottak száma már most több százban mérhető mindkét oldalon.
„Az örmények nagyon magukénak érzik a karabahi falvakat”
„Ez egyértelműen háború” – jelenti ki Zsigmond Benedek armenológus, Kaukázus-szakértő is lapunknak. Elmondása szerint Törökország azért nem vállal közvetlen konfliktust, mert az örmény–török határt orosz csapatok védik. A törökök az azeri exklávé, a Nahicseváni Autonóm Köztársaság irányából nyíltan is részt vehetnének a támadásokban, de ez ugyancsak ingerelné az oroszokat. Ehelyett Szíriából telepítenek át dzsihádistákat a helyszínre, F-16-os vadászgépekkel és más fegyverekkel segítik Azerbajdzsánt, egyszóval jóval tovább merészkedtek, mint a 2016-os négynapos háború idején – fejti ki a szakértő. Mint Zsigmond leírja, mindkét oldalról lövészállások vannak kiépítve, és mesterlövészek is vadásznak a túloldalon felbukkanókra. Időnként tüzérségi tűz alá veszik a határvidéki falvakat – ez inkább az azeriekre jellemző, de az örmények sem hagynak megtorlatlanul próbálkozást, általában a rákövetkező napon hasonló intenzitással visszavágnak. „A lakók a határvidéki örmény falvakban meg tudják mondani, hogy a házfalakon ütött melyik lyuk melyik támadásból való, a kertek vaskapui pedig szitává vannak lőve” – érzékelteti a helyzetet.
Erős kötődések
A kiújult konfliktusban a korábbinál jóval nagyobb haditechnikai arzenált vet be mindkét fél. Eddig elsősorban Oroszország adott el fegyvert mindkét félnek hasonló mennyiségben, csak éppen a fizetőképesebb Azerbajdzsánnak több pénzért – fejti ki a szakértő. Bakut Irán sakkban tartása végett Izrael is segítette fegyverekkel, főként csúcstechnológiát képviselő drónokkal. A júliusi háborúban is lőttek le izraeli drónt, amely Azerbajdzsánból érkezett örmény területre – teszi hozzá Zsigmond Benedek. Ehhez jön, hogy az utóbbi hónapokban megjelent Törökország, amely NATO-tagállamként hozzáfér amerikai haditechnikához; Azerbajdzsán már a 2016-os és a júliusi háború kudarca után belátta, hogy egymaga nem tud komolyabb sikert elérni.
A neves külpolitikai lap elemzése szerint hamarosan felül fogja vizsgálni az új adminisztráció, hogy a világ különböző részein hány katonát állomásoztat. Az első nagy újragondolás Európát érintheti.
Valamiben még Miami és Los Angeles is csak Budapest hátát nézi.
„Hiába próbálják tagadni, ott van rajtuk” – fogalmazott a jobboldali politikus.
Összeültek Ukrajna, Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország képviselői. Az oroszok sehol.
Abból kiindulva, hogy az Egyesült Államokra már nem lehet számítani, európai nukleáris elrettentés van kialakulóban, vagyis az USA helyett Franciaország fog megvédeni minket. Boris Kálnoky írása.
Az amerikai alelnök szerint egyenesen nevetséges, amit Zelenszkij művel.
Az utolsó órában vagyunk, hogy megakadályozzuk a tőlünk nyugatabbra már mindennapossá vált erőszakos drogbűnözés magyarországi elterjedését.
Ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
